Ukk Története

Ukk Története

Község  
Megye: Veszprém megye
  Közép-Dunántúl régió
  Sümegi kistérség
Lakosok száma: 350 (2011)
Terület: 1387 hektár
Telefon körzetszám: 87
Irányítószám: 8347
Ukk község Veszprém megyében, a Sümegi kistérségben található.
 

Története

Oklevélen először 1268-ban említik, Terra Vck néven. Később 1272-ben Possesio Vg, 1474-ben Wk, ezután pedig Uk alakban jegyezték fel. A korai középkorban Uggyemerev (Ukkgyömörő) néven is összeírták.


A rendszerváltás óta körjegyzőségi székhely. Lakosainak száma 339 fő.


Nevének eredetéről Kiss Lajos azt írja, hogy személynévből alakulhatott. A hiteles oklevelek 1268-ban említik meg első ízben Terra Vck néven. Ezután 1272-ben Possesio Vg, 1474-ben Wk, ezt követően pedig Uk alakban jegyezték fel. A korai középkorban Uggyemerev (Ukkgyömörő) néven is összeírták. A török időkből kevés adat maradt az utókorra. Egészen a török kiűzéséig jelentéktelen pusztaként tartották számon. Korai birtokosa az Ukky-család volt. Ukky Jánost 1625-ben országos biztosul küldték a Rába mellé. Az Ukky-család után a Gyömörey- és a szentgyörgyi Horváth-családok birtokolták. A lakosság többsége jobbágy: mindössze néhány nemes élt a községben. Népessége alig gyarapodott 1400-tól 1700-ig. Az 1474-es összeíráskor egy adózó jobbágyportája volt csak. A török hódoltság megszűnése után -1715-ben - is csak két jobbágy lakta családjával. Valaha romantikus vízi világ vette körül. A Bertin (v. Bertén) tavat az 1830-as évek elején csapolták le. A terület ezt követően népesült be. A XIX. század elején már közel 500 lakosa volt, akik földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, ez a későbbiek folyamán is alapvető jellemzője maradt a településnek. Jegyzőséget 1890. táján kapott, postahivatala is azóta volt. 
Az 1864-ben épített plébániáját - Franciaországból érkezett trinitárius szerzetesek építették - 1909-ben egy új épület váltotta fel. 

 

Ukk már 1928-bn körorvosi és kerületi állatorvosi székhely volt. Gyógyszertára 1929-ben épült. 


Határa 1939-ben 2410 katasztrális hold, lakosainak száma 758 fő. Többségében római katolikusok volta, néhányan pedig az evangélikus és a református hitet vallották. Egy római katolikus népiskola és továbbképző működött a községben. A nagyüzemi mezőgazdaság is igen hamar meghonosodott a településen. Az Új Élet Termelőszövet- kezet 1949-ben alakult meg Gyömörey Sándor volt földbirtokos birtokán 18 taggal és 500 katasztrális hold területen. Tíz év elteltével már a falu teljes lakosságát tömörítette és 1969-ig önállóan működött, majd 1970-ben egyesült a gógánfai, 1983-ben a sümegi termelőszövetkezettel. Az egyesült szövetkezetek ukki üzemegységében továbbra is növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1922-ben a TSZ felszámolásra került. Vezetékes ivóvízhálózata 1933-tól van. Fontos fejlesztések történtek 1945. után, milliókat fordítottak a község fejlesztésére. Villamosítottak, óvodát, iskolai napközi otthont, könyvtárat, ravatalozót, buszvárókat, tűzoltószertárt és sportpályát építettek. Az iskolát négy új tanteremmel bővítették. Ukknak 1970-ben négy utcája, 180 lakóháza és 586 lakója volt. Egykori körjegyzőségéhez több község tartozott. Önálló tanácsa 1950-ben alakult, amelyhez Megyer, majd 1969. július 1-től Rigács és Zalameggyes csatlakozott. Az 1973-as évtől Ukk a Gógánfai Községi Közös Tanács társközsége. A rendszerváltás óta újra körjegyzőségi székhely. Lakosainak száma 339 fő.

 

Nevezetességei
Első említése 1268-ból való. Ukk-Mindszente néven írják össze. A falu a XVI. század derekán teljesen elpusztult. Az újjáéledt falu temploma 1725-ben épült, barokk. Főoltára, szobrai, szószéke 1674-ből való műemlékek. Ebben az időben szerzetesek is települtek ide, a templom építése is hozzájuk kötődik. Jelenleg vasúti csomópont Szombathely, Tapolca, Zalaegerszeg elágazással, közúton a 84-es út mellett a Marcal folyó mentén fekvő csendes kis település.
Síremlék (Temető)

Felirata: Itt nyugszik Teölvári és Gyömörei GYÖMÖREI JÁNOS huszár örnagy 1848-as honvéd tűzmester szül. 1834. jún. 24. megh. 1907. máj. 4.

Anyaga: szürke márvány.


Emlékmű (Templomkert)
Felirata: A hazáért áldozták életüket. 
1914-1918. Biczó Orbán, Csőbör Gábor, Farkas János, Gerecs Lőrinc, György Lajos, Kiss Kálmán, Lévai János, Lukonics Gyula, Németh István, Piszker Károly, Pörnyeszi Ferenc, Somogyi Lajos, Szita János, Szita István, Szita József, Kovács Dezső, Horváth János. 1939-1945. Baracskay Lajos, Bella István, Dancs János, Darabos János, Domján László, Erdős Antal, Kardos Lajos, Körmendi Imre, Móri Gyula, Nagy János, Németh János, Oláh István, Piszker Ferenc, Pörnyeszi József, Szita Károly, Tajnai József, Horváth Imre 1991. Csak az hal meg akit elfelejtenek. Zsupányi Károly, Pörnyeczi József.
Anyaga: műkő, fekete márvány, fém címer

 

Szalay-kúria
A település kúriáiról legkorábbi adataink a 18. század legelejéről valók. 1700-ban a faluban Bezerédi István nemesi kúriát birtokolt és földesúri majorsága volt. 1770-ben már állhatott a két Gyömörey és az eredetileg az Osterhueberek által emelt Szalay-féle kúria, mely jelenleg műemlékvédelem alatt áll. A római katolikus templom mellett található a "Babás-kastély", amely az 1857. évben kiadott kataszteri térképen már fellelhető. A község főutcájának északi oldalán álló földszintes, nyeregtetős épületet egykor feltehetően a Szentgyörgyi Horváth család építette. Egykor díszes park övezte, nyugati homlokzatát szobrok díszítették. Mára a kert (díszpark) eltűnt, az épületet teljesen átalakították, egykor szobrainak egy része a római katolikus templom udvarán, illetve a torony mellett befalazva látható.