Bulla Elma

Bulla Elma

(1913-1980)

Életrajza:

 

1923 -1925 Csodagyerekként Európát járja, Munczi Bulla néven lép fel
1925 - Bécsben Max Reinhardhoz kerül
1926 - 1930 Renihardt színházaiban játszik, Bécsben és Németországban
1930 -1934 Bécsben van szerződéssel
1934 - a Belvárosi Színház Budapestre szerződteti
1934 - 1938 Belvárosi színház tagja
1936 - Shaw: Szent Johannájának híres címszerepe
1938 - a Vígszínház tagja
1945 - 1951 Belvárosi Színház tagja, de játszik másutt is
1951 - megszűnik színháza, áthelyezik a Vígszínházba
1951 - 1980 a Vígszínház tagja
1980. május 14. – halála

 

Selmecbányán született 1913. augusztus 26-án. Pozsonyban nevelkedett, ahol balettet tanult, majd Munczi Bella néven, táncos csodagyerekként járta Európát. 13 éves korában fedezte fel Bécsben a kor egyik legnevesebb rendezője, Max Reinhardt, az ő társulatának egyik vezető színésznőjeként 1928-tól 1934-ig játszott német nyelven.

 

Az osztrák fővárosban látta meg őt Bárdos Artúr, aki azonnal szerződést ajánlott neki az általa vezetett Belvárosi Színházhoz. Bulla nem sokáig habozott, hátat fordított a német színpadoknak, s a Belvárosi Színház tagja lett. Pályafutása talán legnagyobb sikerét itt aratta 1936-ban Szent Johannaként, G.B. Shaw drámájában, a színikritikák az "isteni" jelzővel említették nevét. A Belvárosi Színházban játszotta el Kosztolányi Édes Annájának címszerepét is, amelyért szintén szívébe zárta őt a közönség.

 

1938-ban átszerződött a Vígszínházhoz, ahol 1945-ig maradt. Egyes források szerint az elszerződés oka az volt, hogy a csendes, komoly és befelé forduló színésznő nem bírta tovább a színház fő mókamestere, Páger Antal ugratásait. A sors fintora, hogy a Vígszínház Bulla mellett ugyanekkor Páger Antalt is elcsábította a Belvárositól. Az ezt követő évtizedekben Páger tréfái egyre szelídültek, s a két neves színész számos alkalommal játszott együtt, színpadon és filmen is.

 

A háború után Bulla Elma ismét a Belvárosi Színházban játszott, majd 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházához (amely 1960-tól ismét Vígszínház néven működött) szerződött, s ennek tagja maradt haláláig, de gyakran szerepelt vendégként más színházakban is.

 

Törékeny alkata, jellegzetes, kissé fátyolos hangja az intellektuális, szenvedő asszonyalakok megformálására tették alkalmassá. Sokáig ő volt a modern értelmiségi asszony megtestesítője, későbbi szerepeiben megmutatkozott finom humora is. Eszközei mindig visszafogottak, gesztusai fegyelmezettek voltak, játékmódja természetes, beszédkultúrája árnyalt volt.

 

Filmvásznon is többször feltűnt, először 1930-ban A megrendelt úr című német filmben. Pályája utolsó szakaszához két emlékezetes filmszerep fűződik: Örkény István Macskajáték című darabjának filmváltozatában Giza, és a Philemon és Baucis öregasszony szerepe (mindkét filmet Makk Károly rendezte).

 

Munkásságát 1956-ban Kossuth-díjjal, 1954-ben érdemes,- 1960-ban kiváló művész címmel tüntették ki. A felejthetetlen színésznő 67 éves korában, 1980. május 14-én búcsúzott el örökre a földi színpadtól.

 

Fendrik Ferenc és Bulla Elma házassága

 

Fendrik Ferenc fiatal és tehetséges zalaegerszegi író, egyik darabjával eljutott a Vígszínház igazgatói szobájába, ahol Roboz Imre megvásárolta tőle a "Volt egyszer egy asszony" darabjának színházi előadásjogát. A 8 előadás alapvetően bukásnak számított. Következő darabja, az "Okos házasság" már 25 előadást ért meg a Vígszínház színpadán, ami sikernek számít, míg harmadik színpadi műve, a "Két boldog hét", majd ötven előadásával igazi kasszasikernek számított. Az előadások során ismerkedett meg, majd házasságot is kötött a két nagyszerű művész. Szabadidejükben kikapcsolódni és feltöltődni évtizedeken át Ukkra utaztak.